Lehet, hogy az egész mindössze három nap, és már integet, amikor anya elmegy és azt mondja, délután jövök. Lehet, hogy egy hónap is, amíg elfogadja az új helyzetet és a szülők is megnyugszanak: minden rendben , jó helyen van a kicsi.
Először bátortalan, bújik anyához, az öléből kukucskál, hogy mennek itt a dolgok. Aztán elmosolyodik, amikor meghall egy ismerős dalocskát. Majd bátran felfedezőútra indul a szoba túlsó végébe a mozdonyért. Lassan megismeri a környezetet, barátkozik a többiekkel, elfogadja a gondozónéni segítő kezét. Biztonságban érzi magát. Anya a játszószőnyeg szélén ülve mosolyog, pedig lehet, szíve szakad meg. Hiszen csak most volt, hogy először elmosolyodott, felemelte a fejét, felállt… Most pedig külön útra indul… Közös segítséggel.
Szerintünk fontos, hogy a szülő addig jöhessen a gyermekkel, amíg mindketten készek lesznek az elválásra. (Általában két hetet szoktunk rá számítani). Fontos, hogy a szülők és gondozók együtt segítsük a gyermekeket az új környezet , a többi kisgyermek és a felnőttek elfogadásában.
Fontos, hogy a legapróbb részletekig megismerjük a pici szokásait és segítsünk neki, hogy a családi napköziben is otthon érezze magát-akár a kedvenc kisautóról, alvórongyról, cumiról, kedvenc énekről stb. legyen szó-és az édesanyának is tudjunk tanácsot adni, hogy megtudja könnyíteni az elválást.
A beszoktatás ideje mindenki számára meghatározó.