Várjuk a havat! Ráhangolódunk:

Hóembernek se keze, se lába,
hóembernek pici szeme szén.
Lustán pislant, fadugó az orra,
vásott kannát visel a fején.

Húzza a szánkót hegynek fel.
Szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le.
Újjong a Jankó hegyről le.

De puha fehér dunna a hó,
még felborulni is jaj, de jó!
Vörös az orra, a füle ég.
Szuszog a Jankó, de húzza még!

Gazdag E.. Hóember

Udvarunkon, ablak alatt

álldogál egy fura alak.

Hóból van a keze, lába,

fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,

szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsög kalap.

Hóesés

Ezer apró hópelyhet

hoz a dermesztő tél.

Beteríti a tájat a vidék hófehér.

Puha szőnyeg a földön,

a gyep így alszik el.

Pihen addig, míg egyszer

tavasz ébreszti fel.

Ki a boldog és vidám,

ha csípős szél fúj?

Aki hóembert épít,

aki hólabdát gyúr.